Ma az utolsó napunk Arizonában. Még mindig tűz a nap és mi pedig olvadunk el rendesen. 45+ fokok voltak, éjszaka pedig lement a hőmérséklet 36ra :)))) és Nevada talán egy kicsit még rosszabb. Úgyértem melegebb.
Néhány nappal ezelőtt érkeztünk meg Phoenixbe, Darius uncsijához. Elég sivatag ez itt. Mindenféle nagy kaktuszok. Szépek így távlatából tényleg. Óriásiak, nem is láttam még ekkorát valójában. Fű errefelé nem is nő. Viszont az utak a legjobbak errefelé. Ugyanis nem hull a hó, és nem fagy télen hogy elrontsa. És talán az egyik legklasszabb infrastruktúra.
Tényleg szép helyek vannak errefelé, és nem lapos. Tele van hegyekkel, csak nagyon kopár minden. Itt lakni szerintem nem tudnék. Éjjel nappal légkondi mindenhol. Mert másképp halott vagy. Na de sokan szeretik itt.
Szóval néhány napi házbanülés után lementünk ide egy közeli Tóhoz. Lake Pleasent a neve. Ilyenkor nyáron itt Arizonában talán ez az egyedül dolog amit kint, vagyis légkondi nélkül lehet csinálni. A tó óriási, mesterséges, és a víz benne meleg. Életemben nem voltam még ilyen meleg vízben. Úgyértem ami ne medence lenne. Szóval olyan dél körül mi is kiértünk, de már tele volt a tó kisebb nagyobb csónakokkal. Egy kiló naptejjel én is kimerészkedtem a kocsiból és vártam a sorom a felfújhatós csónakon. Vagyis nem csónak volt, valami nagy cucc amire rá lehetett ülni vagy feküdni és erősen kellett kapaszkodni, mert hozzá volt kötve a motorcsónakhoz és az húzta jobbra balra. Ameddig persze le nem estünk róla. Nagyon vagány volt. Csak amikor akkora sebességgel a vízbe borultunk az azért nem volt kellemes. Mikor leestem, úgy ugráltam a vízen, mint a kis kavics mikor kacsázol vele. :))
Néhány óra múlva láttuk, hogy sűrű, sötét felhők gyülekeznek jobb oldalon. El is indultunk a kijárat felé, de mivel mindenki látta a felhőket jönni, ezért nem mi voltunk az egyedüliek, akik ki akarták jutni. A sofőrt sikerült szárazföldre rakni, hogy menjen a kocsi után. Aztán mi vártuk a sorunkat, közel a kijárathoz. Abban a pillanatban, amikor megláttuk a kocsit, és menni akartunk felé, elkezdett szakadni az eső, és jégeső lett belőle. Fújt a szél ezerrel. A csónak motorja meghalt és vitt a szél amerre akart. Egy pillanat alatt a kijáratnál eltűnt az összes csónak. Ekkor Dárius nagybátyja kiabált, hogy mindenki azonnal vegyen fel egy mentő mellényt. Láttuk hogy szinte mindenkit bevitt a tó közepébe. Minket valahogy, csoda folytán kivitt a tó szélére. Gyorsan kiugráltunk belőle és mint valami hajótöröttek a parton vártuk, hogy csendesedjen le egy kicsit. Aztán mi gyalog lementünk a kocsihoz. Ahogy lecsendesedett a csónak is beindult és ki tudták húzni. Mi pedig kisebb nagyobb sérülésekkel haza is értünk. Otthon pedig a felfordult udvar várt. Akkora volt a vihar, hogy a vastag betonkerités kiborult. És áram persze másnap délig nem volt. Azt mondták, hogy ekkora vihar már évek óta nem volt.
Kesobb a hírekben olvastuk, hogy egy rakás csónak elsüllyedt és több embert ki kellett menteni a vízből. Úgyhogy mi a szerencsések, az áldottak voltunk. Hála Istennek még a csónak is helyrejött.
Másnap reggel mentünk a Grand Kanyonhoz. Óriási és gyönyörű. Rengeteg ember. És azt a nyelvet hallgathatod, amelyikhez éppen kedved van. Vagyis mindenfelől vannak turisták. De tényleg nagyon szép. Ide inkább tavasszal vagy ősszel érdemes menni, amikor nincs annyira meleg. Mert mi csak gyorsan néztük a dolgokat mert annyira meleg volt.
Innen tovább mentünk Las Vegasba. Nem hittem, hogy van még melegebb, mint Arizonában. Na de volt. :)) nem volt rendesen levegő. Komolyan. Vegasban minden villog, világít, üti ki a szemed és casino casino hátán. Körbenéztünk, véletlenül nyertünk néhány dollárt :)) és visszamentünk aludni. Egyszeri élmény. Jártam ott én is, de elég is volt.
Nagyjából ennyi innen a nagy melegségből. Innen tovább megyünk a kicsit hűvösebb éghajlatra. Vagyis az óceán mellé. California yuhuu.
Ouh most jut eszembe, itt Arizonában ültem először egy sportkocsiban. Egy corvetteben. Szép volt jó volt. :))
Freckled life 