Néhány napja lett vége a fesztiválnak a Kings island-en. Egy keresztény fesztivál volt mindenféle együttessel. Mint pl. Toby Mac, Skillet, Crowder, Chris Tomlin, Red, meg még néhányan. Minden nap volt négy előadó. De mivel a koncertek csak délután 5-től kezdődtek, és maga a koncert egy vidámparkban volt, ezért minden nap hullámvasútaztunk. Kicsit hosszú sorok voltak de teljesen megérte várni :).
A többi videón Darius énekelt :))) úgyhogy úgy döntöttem elég lesz ennyi :))
A koncert maga nagyon klassz volt. Nem nagyon voltak külsősök. Márminthogy az államokon kívülről. Itt mikor kérdik hogy na te honnan vagy, akkor a válasz egy állam lesz. Nem egy különböző ország. Tiszta vicces. De ha belegondolok akkor make sense. Hát mekkora ez a USA. Aki felvezette a dolgokat, vagyis bemutatta a koncerteket meg dumált a holt időben az egy keresztény humorista volt, Bone Hampton. Egy ilyen ember minden koncertről, mármint ahol több együttes lép fel egymás után, nagyon hiányzik. Voltam egyszer Németországban koncerten, de hát az kész volt. Fél, másfél órákat vártunk és csináltuk a semmit ameddig cserélték a színpadot. Itt mivel ez a humorista dumált nagyon eltelt az idő. Szombaton egész nap szakadt az eső sajnos, de ettől még bolt szabadtéri koncert :)). Szóval szép volt jó volt. Hátha jövőre is megyünk :)).
Vasárnap este lebuszoztunk Chicagóba kemény egy napra. De nagyon megérte. Valójában választanunk kellett egy nagyon drága, fancy rooftop party és Chicago között. A party Detroit központjában lett volna, vip jegyekkel és sokcsillagos hotelszobával. Ez ezt mind ingyen. Na de így kimaradt volna Chicago, és habár egy napra is de megérte elmenni oda.
Egy kedves barát fogadott be éjszakára minket. Legjobb vendéglátó. Komolyan :D. Főként hogy egyszer találkoztunk életünkben és olyan volt, mintha a legjobb barátját szállásolta volna el. Isten áldja az ilyen embert ugye? És ilyenkor jön rá az ember, hogy még mennyi mindent tehetne a másikért, aki mellett van. 🙂
Szóval reggel felfedezőútra indultunk Dariusal ketten. Magas épületek és sok ember. Ami a lég viccesebb, hogy ahogy kilépsz az egyik magas épületből ott van előtted a majdnem tengerpart. Azért csak majdnem, mert egy tó valójában de úgy néz ki mint a tenger. Nem látszik a túlsó part, jönnek a hullámok és szép homokos a párt. És ez mind a város központjában. Elkepesztő.
Nemhiába van az az ének, amit énis mindig énekeltem, hogy: My kind of town Chicago is…. Hát tényleg az.
Két magas épületbe fel is lehet jutni. Az egyikbe fel is mentünk, sőt magasabbra mint New Yorkban. 103 emelet, ha jól emlékszem. A lényeg az volt, hogy ki lehetett menni egy üveges teraszra. Vagyis láttad, hogy mi van a talpad alatt. A kocsikat gurulni kicsiben. Nagyon vagány volt a kilátás.
Aztán a híres “paszuly”. A fényes tükör :)). Sok ember, de már New York után semmi sem túlzsúfolt. És a híres szökőkút. Ami sajnos nem énekelt ameddig ott voltunk de úgyis szép volt.
Hadd említsem meg, jártunk egy házban, ami valójában bemutató terem volt a gazdagoknak. Na hadd ne mondjam, hogy egy olyan házban még azt se nagyon engedhetem meg magamnak hogy pisilni menjek. Életembe nem láttam ilyet. Amint olyan méregdrága berendezés meg a falak, és a plafon, hogy lélegezni is drága egy ilyen helyen. De minden esetre gyönyörű volt. De Darius vélemény szerint kár ilyen konyha a gazdagoknak, mert úgysem használják :))
Szóval megérte az az egy nap is Chicagóban, és elmondhaton, hogy eddig toplistás. A nagy forgalmat leszamítva. De hát az vele jár.
Most már Coloradoban vagyunk. Néhány nap múlva innen is jelentkezem. Megint felpörgött az életünk. Úgyhogy megint van miről írjak.
Legyen egy szép napotok és mihamarabb jelentkezem.
Freckled life 