Arizona és Nevada 

Ma az utolsó napunk Arizonában. Még mindig tűz a nap és mi pedig olvadunk el rendesen. 45+ fokok voltak, éjszaka pedig lement a hőmérséklet 36ra :)))) és Nevada talán egy kicsit még rosszabb. Úgyértem melegebb. 

Néhány nappal ezelőtt érkeztünk meg Phoenixbe, Darius uncsijához. Elég sivatag ez itt. Mindenféle nagy kaktuszok. Szépek így távlatából tényleg. Óriásiak, nem is láttam még ekkorát valójában. Fű errefelé nem is nő. Viszont az utak a legjobbak errefelé. Ugyanis nem hull a hó, és nem fagy télen hogy elrontsa. És talán az egyik legklasszabb infrastruktúra. 

Tényleg szép helyek vannak errefelé, és nem lapos. Tele van hegyekkel, csak nagyon kopár minden. Itt lakni szerintem nem tudnék. Éjjel nappal légkondi mindenhol. Mert másképp halott vagy. Na de sokan szeretik itt. 

Szóval néhány napi házbanülés után lementünk ide egy közeli Tóhoz. Lake Pleasent a neve.  Ilyenkor nyáron itt Arizonában talán ez az egyedül dolog amit kint, vagyis légkondi nélkül lehet csinálni. A tó óriási, mesterséges, és a víz benne meleg. Életemben nem voltam még ilyen meleg vízben. Úgyértem ami ne medence lenne. Szóval olyan dél körül mi is kiértünk, de már tele volt a tó kisebb nagyobb csónakokkal. Egy kiló naptejjel én is kimerészkedtem a kocsiból és vártam a sorom a felfújhatós csónakon. Vagyis nem csónak volt, valami nagy cucc amire rá lehetett ülni vagy feküdni és erősen kellett kapaszkodni, mert hozzá volt kötve a motorcsónakhoz és az húzta jobbra balra. Ameddig persze le nem estünk róla. Nagyon vagány volt. Csak amikor akkora sebességgel a vízbe borultunk az azért nem volt kellemes. Mikor leestem, úgy ugráltam a vízen, mint a kis kavics mikor kacsázol vele. :)) 

Néhány óra múlva láttuk, hogy sűrű, sötét felhők gyülekeznek jobb oldalon. El is indultunk a kijárat felé, de mivel mindenki látta a felhőket jönni, ezért nem mi voltunk az egyedüliek, akik ki akarták jutni. A sofőrt sikerült szárazföldre rakni, hogy menjen a kocsi után. Aztán mi vártuk a sorunkat, közel a kijárathoz. Abban a pillanatban, amikor megláttuk a kocsit, és menni akartunk felé, elkezdett szakadni az eső, és jégeső lett belőle. Fújt a szél ezerrel. A csónak motorja meghalt és vitt a szél amerre akart. Egy pillanat alatt a kijáratnál eltűnt az összes csónak. Ekkor Dárius nagybátyja kiabált, hogy mindenki azonnal vegyen fel egy mentő mellényt. Láttuk hogy szinte mindenkit bevitt a tó közepébe. Minket valahogy, csoda folytán kivitt a tó szélére. Gyorsan kiugráltunk belőle és mint valami hajótöröttek a parton vártuk, hogy csendesedjen le egy kicsit. Aztán mi gyalog lementünk a kocsihoz. Ahogy lecsendesedett a csónak is beindult és ki tudták húzni. Mi pedig kisebb nagyobb sérülésekkel haza is értünk. Otthon pedig a felfordult udvar várt. Akkora volt a vihar, hogy a vastag betonkerités kiborult. És áram persze másnap délig nem volt. Azt mondták, hogy ekkora vihar már évek óta nem volt. 

Kesobb a hírekben olvastuk, hogy egy rakás csónak elsüllyedt és több embert ki kellett menteni a vízből. Úgyhogy mi a szerencsések, az áldottak voltunk. Hála Istennek még a csónak is helyrejött. 

Másnap reggel mentünk a Grand Kanyonhoz. Óriási és gyönyörű. Rengeteg ember. És azt a nyelvet hallgathatod, amelyikhez éppen kedved van. Vagyis mindenfelől vannak turisták. De tényleg nagyon szép. Ide inkább tavasszal vagy ősszel érdemes menni, amikor nincs annyira meleg. Mert mi csak gyorsan néztük a dolgokat mert annyira meleg volt. 

Innen tovább mentünk Las Vegasba. Nem hittem, hogy van még melegebb, mint Arizonában. Na de volt. :)) nem volt rendesen levegő. Komolyan. Vegasban minden villog, világít, üti ki a szemed és casino casino hátán. Körbenéztünk, véletlenül nyertünk néhány dollárt :)) és visszamentünk aludni. Egyszeri élmény. Jártam ott én is, de elég is volt. 

Nagyjából ennyi innen a nagy melegségből. Innen tovább megyünk a kicsit hűvösebb éghajlatra. Vagyis az óceán mellé. California yuhuu. 

Ouh most jut eszembe, itt Arizonában ültem először egy sportkocsiban. Egy corvetteben. Szép volt jó volt. :)) 

Colorado 

Sziasztok. Mi jelenleg Coloradoban vagyunk. Pontosabban Colorado Springs. Gyönyörű itt. Eddig a legszebb állam. Nem város, hanem állam. 🙂 hegyekkel vagyunk körülvéve. Egyszerűen gyönyörű. Valójában azért is mert én, ha választani kell akkor inkább a hegyeket választom. Nyilván a tenger vagy óceánpart sem elvetendő, csak sajnos nem vagyok jeles úszásból és az erős napot sem bírom. Szóval itt nagyon tetszik. 

Van itt egy nagyon szép hely, az a neve, hogy Garden of the gods. Gyönyörű sziklák. Inkább megmutataton, mert nem tudom hogy magyarázzam :)) 

Hétvégén voltunk kicsit campingezni. Egy nagy to mellett. A táj maga gyönyörű volt. De megtanúltam, hogy soha többet nem megyek sátorral se semmi mással to partjára. Annyi szúnyog volt, hogy mikor hazaértünk úgy néztünk ki, mint akik himlősek. Komolyan. Nem volt nagyon vicces. Ami viszont jó volt, hogy a to közepén nem voltak, ezért én egész nap ott csónakáztam. Vagyis akarom mondani,  kajakoztam. Ki is állt a kezem rendesen másnapra. :)) de megérte. Én értem haza a legkevesebb szúnyogcsípéssel. 

 

A héten minden nap mentünk valamerre. Vagy biciklizni, vagy hegyet mászni, vagy hasonló elfoglaltságok. És persze minden este úszni egy kicsit. Szóval nem volt unalmas. 

Na és az incline. A Manitou incline. Hát bevallom őszinten, hogy nem volt egyszerű. Először mikor mentünk csak a feléig mentem fel. De másodjára végig. Kemény egy órába telt. Persze Dárius 35 perc alatt fent volt. De megérte. Gyönyörű a kilátás, na és persze maga a tudat, hogy megcsináltam én is :D. 

Ez a Pancake trail. Mert úgy néz ki mint a palacsinta :)) egy rövidke erdei túra vezetett hozzá. Nem volt nehéz egyáltalán. De rájöttem, hogy nem szeretek menni így kis csoportban. Hozzá vagyok szokva a tábori nagy csoportokhoz. Sokkal jobb úgy 🙂 


Július 4-én is Coloradoban voltunk. Darius nagybátyja feleségének a szüleinél. :)) ők amerikaiak. Este pedig kimentünk tűzijátékot nézni. Szép volt jó volt. 🙂 


Legközelebb talán többet írok a történtekről. Meglátjuk az 50fokos sivatagi meleg mit hoz ki belőlem :)) vagy inkább az, hogy  egész nap bent kell ülni a légkondis házban. 

Kings island és Chicago 

Néhány napja lett vége a fesztiválnak a Kings island-en. Egy keresztény fesztivál volt mindenféle együttessel. Mint pl. Toby Mac, Skillet, Crowder, Chris Tomlin, Red, meg még néhányan. Minden nap volt négy előadó. De mivel a koncertek csak délután 5-től kezdődtek, és maga a koncert egy vidámparkban volt, ezért minden nap hullámvasútaztunk. Kicsit hosszú sorok voltak de teljesen megérte várni :). 

A többi videón Darius énekelt :))) úgyhogy úgy döntöttem elég lesz ennyi :)) 

A koncert maga nagyon klassz volt. Nem nagyon voltak külsősök. Márminthogy az államokon kívülről. Itt mikor kérdik hogy  na te honnan vagy, akkor a válasz egy állam lesz. Nem egy különböző ország. Tiszta vicces. De ha belegondolok akkor make sense. Hát mekkora ez a USA. Aki felvezette a dolgokat, vagyis bemutatta a koncerteket meg dumált a holt időben az egy keresztény humorista volt,  Bone Hampton. Egy ilyen ember minden koncertről, mármint ahol több együttes lép fel egymás után, nagyon hiányzik. Voltam egyszer Németországban koncerten, de hát az kész volt. Fél, másfél órákat vártunk és csináltuk a semmit ameddig cserélték a színpadot. Itt mivel ez a humorista dumált nagyon eltelt az idő. Szombaton egész nap szakadt az eső sajnos, de ettől még bolt szabadtéri koncert :)).  Szóval szép volt jó volt. Hátha jövőre is megyünk :)). 

Vasárnap este lebuszoztunk Chicagóba kemény egy napra. De nagyon megérte. Valójában választanunk kellett egy nagyon drága, fancy rooftop party és Chicago között. A party Detroit központjában lett volna, vip jegyekkel és sokcsillagos hotelszobával. Ez ezt mind ingyen. Na de így kimaradt volna Chicago, és habár egy napra is de megérte elmenni oda. 

Egy kedves barát fogadott be éjszakára minket. Legjobb vendéglátó. Komolyan :D. Főként hogy egyszer találkoztunk életünkben és olyan volt, mintha a legjobb barátját szállásolta volna el. Isten áldja az ilyen embert ugye? És ilyenkor jön rá az ember, hogy még mennyi mindent tehetne a másikért, aki mellett van. 🙂 
Szóval reggel felfedezőútra indultunk Dariusal ketten. Magas épületek és sok ember. Ami a lég viccesebb, hogy ahogy kilépsz az egyik magas épületből ott van előtted a majdnem tengerpart. Azért csak majdnem,  mert egy tó  valójában de úgy néz ki mint a tenger. Nem látszik a túlsó part, jönnek a hullámok és szép homokos a párt. És ez mind a város központjában. Elkepesztő. 

Nemhiába van az az ének, amit énis mindig énekeltem, hogy: My kind of town Chicago is…. Hát tényleg az. 

Két magas épületbe fel is lehet jutni. Az egyikbe fel is mentünk, sőt magasabbra mint New Yorkban. 103 emelet, ha jól emlékszem. A lényeg az volt, hogy ki lehetett menni egy üveges teraszra. Vagyis láttad, hogy mi van a talpad alatt. A kocsikat gurulni kicsiben. Nagyon vagány volt a kilátás. 

Aztán a híres “paszuly”. A fényes tükör :)). Sok ember, de már New York után semmi sem túlzsúfolt. És a híres szökőkút. Ami sajnos nem énekelt ameddig ott voltunk de úgyis szép volt. 

Hadd említsem meg, jártunk egy házban, ami valójában bemutató terem volt a gazdagoknak. Na hadd ne mondjam, hogy egy olyan házban még azt se nagyon engedhetem meg magamnak hogy pisilni menjek. Életembe nem láttam ilyet. Amint olyan méregdrága berendezés meg a falak, és a plafon, hogy lélegezni is drága egy ilyen helyen. De minden esetre gyönyörű volt. De Darius vélemény szerint kár ilyen konyha a gazdagoknak, mert úgysem használják :)) 

Szóval megérte az az egy nap is Chicagóban, és elmondhaton, hogy eddig toplistás. A nagy forgalmat leszamítva. De hát az vele jár. 

Most már Coloradoban vagyunk. Néhány nap múlva innen is jelentkezem. Megint felpörgött az életünk. Úgyhogy megint van miről írjak. 

Legyen egy szép napotok és mihamarabb jelentkezem. 

Washington DC  és Philadelphia 

Sziasztok. Gondoltam gyorsan írok egy kicsit, mert holnap megyünk innen tovább és megint mozgalmas hét áll előttünk. Vagyis nem nagyon lesz időm ilyesmire 🙂 

Szóval New York után Philadelphiába mentünk vagy 2 napra. Aranyos kis város. Ez volt DC előtt a főváros. Valójában nagyon sok helyre nem jutottunk be, mert tele volt iskolás csapatokkal. Bármerre mentünk. De komolyan.

Az az igazság, hogy már több mint  2 hete voltunk ott és kezdem nagyon elfelejteteni, hogy mit láttunk.  Lényeg hogy itt ettem életem legdrágább levesét. Ez úgy megmaradt :)) kérdezte a nő, hogy kérek be rizset? Nézek rá, nézek Dariusra, rizset levesbe?? Köszönöm rizs nélkül jó lesz. Mire ő néz rám, néz Dariusra :)) mondja oké. Erre nem többet fizettem 1 dolláral, mert nem kértem bele rizset :)) mik vannak. 

Na de szép volt Philadelphia, Darius még nyert is egy ajándékkártyát. 

Ez a George Washington háza volt. Vagyis így nézett ki. Tetővel és falakkal pluszba :)). 

Ez egy parkban volt. Én sakkozni sajnos még mindig nem tudok ezért csak szépen elrendeztük a bábukat. A park viszont szuper volt. Tele lengőággyal. Komolyan tele. Meg mindenféle cukiság a gyerekeknek. 

A park mellett pedig ez volt a kilátás. 

Életem első Ben & Jerry – jé. Ezt csak úgy reklámként. 😀 az egészet együltömbe, merthát nem volt fagyasztó a közelben. 

Ezután mentünk köszönni Trump-nak de ő várt még 2 napot és úgy döntött, hogy csak Claus Iohannisnak bújik elő 😀

Szóval ez itt a híres fehér ház. Közelebb nem. Lehetett jutni. És üde is csak gyalogosan. Mert az utcák nagyjából így néztek ki itt. 

 A híres Washington monument. 

National gallery of art. 

Abraham Lincoln memorial. Gyors kép mikor senki nincs mellettem. Röpke pillanat volt. 

Korean War emlék. Itt volt az a pillanat amikor már arra is fájt a lábunk, h megáljunk képet készíteni. :)) 

The Capitol. Ide be is jutottunk csak elkobozták a telefonokat, ezért ott kép nem készült. A Ház gyűlésezett éppen. Mind a 400 valahányan jelen voltak. Én sajnos csak a szavazást fogtam ki. Nagy zűrzavar. Semmi egyéb. Sok politikus egy helyen. Darius volt bent amikor tárgyaltak a szavazás előtt. Ami vicces akkor alig volt jelen valaki, szavazni viszont mind ott voltak. 

Mi azért nem tudtunk egyszerre bent lenni, mert mint látszik cipeltük a házunkat és azzal meg aztán senki nem engedett be sehova. 

The Supreme Court. 

Ez pedig az állomás. Gyönyörű épület. Olyan volt mint egy terminal. Mintha reptéren lettünk volna. 

Igen, így nézünk mi ki mikor megyünk egyik helyről a másikra. 

Ez volt az a nap amikor említettem, hogy már megállni sem bírunk. Szóval ez a normális lépésszám, mikor egy új városban vagyunk. 😀

A jövőhéten jelentkezem Colorado bólintott. Addig is további szép napot nektek. 🙂 

Boston 

Sziasztok. Ma megint buszon vagyunk, ígyhát van időm írni kicsit. 🙂 most hagytuk el Bostont és irány New York. Yuhuu. 

2 napot voltunk Bostonban. Usa legrégebbi városa. Tényleg látszik rajta. Egyáltalán nem hasonlít az itteni nagy városokhoz. Mármint amit én láttam eddig. 🙂 inkább egy nagy európai városhoz hasonlítható. De tényleg nagyon szép. Maga a központi részén látszik inkább, hogy régi város. Ami elég logikus is 🙂 

A tegnap nagyon szép időnk volt. Olyan 18 fok körüli hőmérséklet. Bejártunk amennyit csak tudtunk a városból. Az egyetlen probléma az volt, h előtte való éjszaka nem nagyon aludtunk, mert hát a reptéren ejszakáztunk. Ne de ahhoz képest egész jól bírtuk a napot. 

Sok kisebb park van Boston központjában. Az egyik például arról híres, hogy minden állam különböző fa fajtáival van beültetve. Persze kivéve a floridai pálmafák, mert a hőmérséklet nem igazán engedi meg. 

Van egy út amit a Freedom Trail-nek neveznek. Ez nagyon érdekes végigvezet a városon (Vagyis a földön ki van kövezve az út, hogy merre menj.), a történelmi helyeken, amikor a függetlenségükért harcoltak. Vagy valami ilyesmi 😀 történelem lecke majd máskor. Most túl késő van már. 

Érdekes dolgokat láttunk még. Pl Boston legmagasabb épülete, aminek 10ezer körüli ablaka van és abból az építése után a fele kiesett :))) jelenleg helyreállították. De azért vicces. 

A tegnap a Harvard egyetemen jártunk. Sajnos nem nagyon akartak beengedni sok helyre, mert pont ballagás volt. De azért igyekeztünk :))) Tele volt a város tógás emberkékkel. Rengetegen voltak. Sajnos esett az eső is nagyon és mi meg pont lemaradtunk Mark Zuckerberg beszédéről. 😦 de mindenképp érdekes volt látni a sok nagy professzort és a régi diákokat. Pl beszélgettünk kicsit egy 65-ben végzett bácsikával. 

Az egyik nagyon érdekes dolog ott az a könyvtár. Óriási. Azt mondják h maratont lehetne futni benne úgy, hogy ne menj el 2x ugyanaz a könyv mellett. De ami még érdekesebb, h nem látszik, hogy ekkora nagy. Valaki még régen adományozott egy nagy összeget, hogy építsenek oda könyvtárat, de azzal a feltétellel, hogy nem módosíthatják soha magát az épületet. Szóval mikor egyre bővült a készlet és már nem fért benne a sok könyv, mi mást tehettek minthogy elkezdtek ásni lefelé. Így hát ma az óriási könyvtár főként a föld alatt található meg. 

A nap további részében sok mindent sajnos nem csináltunk mivel bőrig voltunk árva és csekély 10 fok volt odakinn ezért le is voltunk fagyva rendesen. De ha tehetjük még szívesen visszamennénk ebbe a városba. Igazán megéri 🙂 egy új barátra is szert tettünk egy kávézóban, úgyhogy remélem tényleg vissza fogunk majd menni. 🙂 

Ez itt ⬇️Boston legrégebbi étterme. 

Következő napokban New Yorkban leszünk. Majd onnan is jelentkezem. Addig is szép napot nektek. 🙂 

Detroit és majdnem Canada :)) 

Sziasztok :). Tudom egy ideje már nem jelenkeztem. Ennek pontosan 2 oka van. Az első néhány napban semmi különös nem történt amiről írhattam volna egy egész postot. A második pedig, hogy azután meg annyi minden történt, hogy nem is volt időm nekifogni írni kicsit. 

Egy régi barát érdeklődött, hogy miért nem írok mostanában. Mondtam, hogy nem nagyon volt miről, erre a válasz az volt, hogy szerinte az is érdekes lenne, ha kinézek az ablakon és elmondom mit látok :)))) persze ez így erősen túlzás, de viccesen hangzott és arra gondoltam, hogy valójában én is mindig nézegettem a különböző bejegyzéseket, ha tudtam h valaki messze földre utazott 🙂 vagyis a személyes élmények mindig érdekesebbek. Úgyhogy igyekszem én is éreztetni veletek az “amerikai levegőt”. 

Három napja érzem én is jobban ezt  a levegőt. Vagyis van rendes levegő. Nincs már kánikula. 14 és 17 fok között van a hőmérséklet minden nap. 

Szóval repülünk egyet és most Detroitban vagyunk. Egy esküvő miatt jöttünk most ide. 

De még néhány szó Atlantáról. Utolsó két nap voltunk egy nagyon szép helyen. Stone Mountain a neve. Valójában szó szerint egy nagy kő hegy volt. Óriási. És meg lehetett mászni. Vagyis az egyik oldalán nem volt sima kerek, hanem darabos. Vagyis értitek :))) lehetett mászni. Nem volt vészes 20 0erc alatt fent voltunk a tetején. De a kilátás gyönyörű volt. Naplementére mentünk. Tényleg nagyon szép. Mivel nem hegyes a környék nagyon messze lehetett látni. Nagyon sokan napi szinten mennek fel oda. 1 óra alatt simán megvagy oda vissza pihenéssel együtt. Jó kis workout. 

Napközben voltunk az olimpiai parkban. Ugyanis 1996-ban itt tartották az olimpiát. Másnap pedig voltunk Martin Luther King Jr. szülőházában. Egy baptista lelkész fia volt. A házuk jó nagy volt :)) vagy 5 hálószobával. Minden esetre jó volt kicsit belátni, hogy éltek régebben az emberek. 

Este a reptérre mentünk. ÓRIÁSI. A világ legforgalmasabb reptere. Na de tényleg az volt. Majdnem le is késtük a gépünket. Persze az én hibámból. Valamit félreértettem. 😀 de hála Istennek minden Okes volt. 

Mint már említettem most éppen Detroitban vagyunk. Dárius uncsijának volt az esküvője. Egy igazi amerikai esküvő. A szertartás rövid. KB 10 perc az egész. Érdekes volt látni egyet. De tényleg pont úgy mint a filmekben :))) nem volt nagyon sok kaja mint otthon szokott lenni. Fancy volt az egész. Jöttek mentek a pincérek tálcán a kezükben a kajával. Szép volt jó volt 🙂 

Másnap, mint szokás nálunk is a nagy család együtt reggelizett. Hadd ne mondjam, hogy a vőlegény szüleinek a lakása akkora volt, mint a mi házunk 3x :))) nagyon sokat nem láttam belőle belülről, mert lent a pincében volt megterítve. De a pince akkora volt mint nálunk otthon az egész lenti rész egybevéve. Külön bár része volt :)))))) vagyis kicsi konyha. Na mindegy ez Amerika. Itt minden nagy :))) 

Tegnap a városban voltunk. Egy folyó választja el Detroitot Kanadától. Sajnos nem mehettünk át mert nincs oda is vízumunk de szép volt így is. Jártunk még tegnap a Michigan Lake – nél. Olyan volt mint a tenger. Óriási. Vagyis nem lehetett látni a végét. De ami a leg érdekesebb volt, hogy nagyibbam voltak a hullámok, mint sokszor a tengeren 🙂 

Ma este megyünk tovább. East Coast következik. 2 hetünk van rá. Onnan is jelentkezem majd. További szép napot mindenkinek. 

Fehér vagy Fekete 

Sziasztok 🙂 újból jelentkezem. Jelenleg Atlantában vagyunk. Egész nagy ez a város. Eddig nagyon sok helyen még nem jártunk, mert hétvége is volt,  na meg az eső is szakadt. De ha nem esik az eső,  akkor napközben annyira tűz a nap, hogy helyben olvadni lehet.  Vagy Darius szavaival élve, a fején lehet megsütni a bacon-t. :)) 

Két napja lehet csak “sütni” a fején, mert megnyiratkozott. Persze ez úgy egymagában nem nagy szám. De azért kicsit az, mert pont mint a filmekben :)). Egy barber shop, ahol csak négerek voltak. A fodrász, a kliens, mindenki. Jól meg is néztek, hogy mit keresünk ott. De minden Okés volt. Kicsit látszott, hogy nem voltak hozzászokva a gyenge hajhoz, de lényeg hogy Dárius nem maradt kopasz.

Volt még egy jó kis élményünk a négerekkel. Pozitív mindenképp. Semmi bajom nincs velük. Sőt 😀 az itt élő fehérek társasága azt mondja, hogy ez a hozzáállás meg szokott változni miután itt él az ember néhány évet. Na nem tudom. De az biztos, hogy az amcsi néger az teljesen más, mint az Afrikai vagy az Európai. Szóval, találtunk a neten egy vásár szerűséget, amire gondoltuk kinézünk mi is. Hadd ne mondjam, hogy a kezemen meg tudtam számolni hány fehér embert láttam. Rengetegen voltak. Több út is le volt zárva és végig standok voltak. És itt egy út minimum 3 sávos. A két végén színpad, ahol néha még gyülis énekeket is énekeltek. Szép volt. 

Ami nagyon meglepett engem személyesen, hogy kicsit azért megvan a különbség közöttük. Vagyis úgy külön magának mind a két fél megvan. Ma volt egy másik vásár, ugyancsak óriási. Ezen viszont ugyancsak számolhattam a kezemen a négereket. Pont fordítva. Persze teljesen más volt az árukészlet is, meg minden. Ez sokkal inkább volt fancy, és drága. 

Vasárnap reggel, elmentünk egy helyi gyülibe. 12 stone a neve. Több gyülijük is van Atlantán belül. Gondolom más államban, városokban is jelen vannak. Szóval ez az egyik legújabb termük volt. De nem volt azért éppen olyan nagy, hogy vagy 6 zsaru irányítsa a forgalmat és még vagy 10 emberke segítsen a parkolásban. Nálunk nagyobb eseményekre nem jönnek ki. Darius uncsija mondta, hogy itt vasárnap sok gyülihez mennek rendőrök. Természetesen jó dolog, csak meglepő nekem. 

Bent az előtérben Starbucks kávézó volt. És ha először voltál ott ingyen vehettél valamit  :D. Jó dolog. Az alkalom is jó volt. Jó volt érteni mindent, a sok dán után :)). Ami nagyon érdekes volt nekem, hogy maga a prédikáció fel volt véve és mi nagyképernyőn néztük. Mivel sok a kicsi gyüli, ezért a lelkipásztor egy helyen prédikál, azt felveszik és közvetítik a többi helyen. Vagy valami ilyesmi. Érdekes. Néha valószínű elmegy így is,de gondolom azért nincs mindig így. 

Szép itt az élet errefelé egyébként. Vagyis a turistáskodás. És tényleg igaz, hogy az emberek pizsamában mennek vásárolni :))) húzza maga után a hosszú rózsaszín pizsamanadrágot. Hát ilyet. Végülis ki nézi 😀 csak én, hahha